görög térítés Magyarországon: Amikor a →kalandozások kora végén, a 940-es években a ném. nyomás növekedett és a m. vezérek előtt kezdett világossá válni a ker. hitre térés fontossága, nem az ellenséges ném. birod-hoz fordultak, mely a megtérő szlávok fölött felsőbbséget is igényelt, hanem a bolgárok útját választották. Borisz bolgár fejed. ui. 865: Bizánctól vette föl a keresztséget, s fia, Simeon önálló egyházszervezetet vívott ki magának (→Bulgária). A m-ok megtérítését maga Bíborbanszületett Konstantin cs. szorgalmazta, nem csupán vallási okokból, hanem azért is, mert ezáltal Bulgária hátában szilárd szövetségesre tehetett szert. Így 948: Mo. harmadik méltósága, Bulcsú harka Tormás hg-gel, Árpád dédunokájával Bizáncba ment. A cs. mindkettőt megkereszteltette, Bulcsút patrícius, Tormást a császár barátja címmel tüntette ki. - Az 5 évre kötött szerződés 953: járt le, miután 950: a ném. birod. minden Ny-i utat elzárt, és Henrik bajor hg. az első sikeres hadjáratot vezette Ny-Mo-ra. Ezek az események érlelték meg a második lépést: 953: a harka fölött álló gyula, név szerint vsz. Zombor vonult le Bizáncba, feltehetően ő is egy Árpád-házi hg. kíséretében. A gyula megkeresztelkedett, sőt egy Hierotheosz nevű pp-öt is hozott Mo-ra. Fönnmaradt 2 pecsét, az egyik Theofülaktoszé, a türkök, a másik Antoniosz, Turkia pp-éé volt. Mindkét pecsét hátoldalán Szt Demeter képe látható, ezért a gör. ppség helyét az egyik Szt Demeter-egyházban kereshetjük. Kérdéses, hogy Mo. v. a Szaloniki (Szt Demeter városa) közelében lakó vardarióta türkök pp-éről van-e szó, de ha nincs is közük Mo-hoz, vsz., hogy a pp. az ókori Sirmiumot, Szávaszentdemetert választotta székhelyül, ahol nem csupán óker. tp-mok romjai álltak, hanem Sirmium a 9. sz: Pannónia ppi széke volt, és Szávaszentdemeter Bizánc szempontjából a legkedvezőbb helyen feküdt, mert Görögo-ból hajókkal a Dunán megközelíthető volt. -

A gör. pp. a térítést nyilván az Árpád-házi hg-ek és a főemberek között kezdte. Egyházépítő tevékenységének emléke lehet több gör. építésű tp., a gör. egyh-ban kiemelten tisztelt védőszent és bizánci tárgyi emlék (keresztek, pénzek stb.). Ide sorolható talán a pp-öt hozó gyula marosi partvonalán →Kiszombor körtemploma, s ilyen előzményei lehettek Ajtony marosvári (csanádi) keresztelőmedencés Szt János-tp-ának. Fajsz, ill. ekkori alapításként jöhet szóba 955 u. Taksony fejed. partvonalán a 18. sz-ig fönnállott apostagi 12 karéjos gör. tp. Tormás hg. szállásterületén a gör. Pente ecclesiae néven is szereplő Pécs egyh. újjáéledésével kell számolnunk. De a Tisza jobb partját birtokló Ond-utódok partvonalán is lehet gondolni a védőszent alapján a →titeli Szent Bölcsesség prépostság (Hagia Sophia) és a szegedi Szt Dömötör-tp. gör. előzményeire. Vsz. a gör. ker. Bulcsú harka sem maradt ki a tp-építők sorából. Erdélyben egyedül a Kis-Küküllő bal partján emelt Szt Demeter-tp. hozható e térítési hullámmal kapcsolatba; e partvonalat ui. korábban Fajsz, később az oda áthelyezett gyulák birtokolták. - Bizonyos, hogy e gör. térítési hullám nemcsak az előkelőkre korlátozódott, hanem megkezdődött a köznép keresztelése is. Mivel azonban Mo-on a gör. nyelvvel nem lehetett semmit sem kezdeni, viszont a szlávokkal régóta szimbiózisban élő m-ok legtöbbje tudott valamit szláv nyelven, a gör. pp. bolgár-szláv tolmácsokkal kezdhette el a térítést. A szávaszentdemeteri mon. kezdeteiről följegyezték, hogy ott eredetileg gör. és szláv papok működtek együtt, ami lehet visszautalás a 11. sz. mon-állapotot megelőző korszakra. E gör. vezetés alatt álló bolgár-szláv térítés emlékei nyelvünk egyh. szókészletének bolgár-szláv, ill. gör. elemei: kereszt, karácsony, pap, barát stb. A komoly lépésekkel meginduló ~t egy váratlan pol. fordulat következményei vetették vissza, majd állították le. - I. Ottó ellen 954: föllázadt saját fia, Liudolf, továbbá veje, Konrád lotaringiai hg. és számos ném. főúr. A lázadók m. segítségért folyamodtak, s a m. fejed. és vezérei engedtek a csábításnak, bizonyára az adóztatás megújításának reményében, s mert már 5 éve nem tudták kielégíteni a kalandra és aranyra vágyó vitézek igényeit. A ném. hg-ek azonban az utolsó pillanatban meggondolták magukat, Bulcsút seregével átirányították a Rajnán túlra, és behódoltak Ottó kir-nak. Mikor 955: a bajor urak újból fellázadtak és m. segítséget kértek, a bajorok kalauzolta had, melyet Bulcsú, Lél és Súr vezetett, Augsburg mellett VIII. 10: döntő vereséget szenvedett, s ami még nagyobb csapásnak számított, a hazatérő vezéreket elfogták, és Henrik hg. Regensburgban bitófára húzatta őket. -

Ekkor gör. pp. működött Mo-on; a főemberek, vitézek és a nép egy része már megkeresztelkedett, és VII. Konsztantinosz cs. évi adóval, ill. ajándékkal szilárdította a szövetséget. A következő télen a cs-nak Ottóhoz küldött követsége viszont olyan híreket hozott Bulcsú és serege gyászos végéről, hogy a cs. beszüntette a további adófizetést. Ezt annál inkább megtette, mert 957: Bizáncba utazott Olga orosz nagyfejedelemnő, megkeresztelkedett, és igényt tartott nagy ajándékokra. A cs. döntése Eu. további sorsát máig kihatóan befolyásolta: a kijevi Oroszo-ot „eljegyezte” a keleti egyh-zal, Mo-ot viszont elfordította a gör. kereszténységtől. 958: ui. Apor hadvezér seregével Bizánc alá vonult adóért, s miután a cs. megtagadta a szövetséget és a további adófizetést (→Botond-monda), pusztítva vonult haza. Bizánc ezzel elveszítette katonai szövetségesét Bulgária hátában és a K-i egyh. hódítását Mo-on. Bár a gyula saját személyében és hívei körében megmaradt buzgó ker-nek, elősegítette a térítést és kiváltotta a gör. foglyokat, rövidesen bekövetkezett halálával a ~ abbamaradt. - Amikor 100 év múlva a gör. egyh. vezetői a ~ megszakadásának okait keresték, nem a valódi okot, Konsztantinosz cs. elutasító döntését nevezték meg, hanem az ennek következtében kitört háborúskodást, s emellett egy figyelemre méltó mulasztást hoztak fel: a m-oknak „saját nyelvükön írott könyveik nem voltak”. Ez a megjegyzés sejteni engedi, hogy a ~ megerősödése esetén a m. kerségre a bolgár egyh. fejlődéséhez hasonló út várt volna: bizánci szertartású, de m. nyelvű lit., az ortodox ppségek élén m. pátriárkával, ami a gör. betűs m. nyelvű egyh. irod. 10. sz. elindulását vonta volna maga után. **

Györffy 1977:46, 67.